Kádár utca, Teleki Pál utca, Pálma utca, IV. Béla király utca.
A Terv utcán le akarok ülni.
Az út szélén ülni és nem mozdulni.
Nem akarok cselekedni, nem akarok lenni.
A férjem egy ideje mindenre azt mondta, jó ahogy van.
Hogy lehet mindenről egyszercsak lemondani.
Mintha ki lenne szolgáltatva nekem…
Jó, ki volt szolgáltatva, de ha csak kicsit ellenkezik…
Ha nem mondja az elrontott, kihűlt ételre hogy finom.
Mindennap ehetett volna lindt csokoládét, nem vacak nápolyit.
Felhangosíthatta volna a sportműsorait, de inkább kikapcsolta.
Ne zavarjon.
Ez a végtelen belenyugvása a megállíthatatlan betegségbe.
Mindennek az elfogyásába.
Évekig ülni ugyanabban a fotelben.
Ugyanazt a gyógyszert beszedni pontosan hatóránként.
Éjszakánként százszor kimenni a mosdóba.
Utoljára csak ásványvizet kérni.
Az édesanyja és az édesapja holokauszt túlélők.
Csak tettem a dolgom, de semmit sem értettem.