Gimnazista korunkban a pécsi vásár, aztán az Ecseri , a Tűzoltó utca a kincsesbányánk.
Zalaegerszegen felfedezem a piac melletti kicsi régiségboltot.
Más érdekes hely nincs, ide visszajárok.
Egy idő után érzem, a céltalan kotorászást indokolnom illene.
A kérdésre, hogy mit keresek, rávágom: zongorát.
A zsúfolt helyiségbe még pianino se férne be, gondolom.
A tulajdonos szeme felcsillan, betessékel a lakásba.
Sok-sok hatalmas, csillogó zongora.
A szerzeményem végül egy szék.
Házhoz is szállítják.
Karácsony este csengetnek be vele hetedik emeleti lakásunkba.
Anyósomék döbbenetére ez a férjemnek szánt ajándékom.
A Koronás Szék.
