Némi huzavona után 1987 -ben beköltöztünk a Báthory utcában lévő műteremlakásba. Őszintén szólva riasztó volt a barátságos kis otthonunk után. Sohasem szerettük meg, de dolgozni lehetett a hatalmas műteremben.
Fischer kiállított, pályázatokat, díjakat nyert.
Együtt kigondoltuk a művészeti gimnáziumot, győzködtük a kollégákat, hogy jöjjenek tanítani. Frimmel Gyula szívesen otthagyta a nyomdai munkát, Gábriel jobban kötődött a Deák Szakközépiskolához. Én maradtam az Apáczaiban, mondván, nem lenne elegáns, ha a férjem lenne a főnököm. Egyébként is, akkoriban még szuperjó volt tanítani, szakkörözni az iskolánkban. Szinte mindenről a tanításra gondoltunk, bárhol jártunk…hogyan tudjuk megmutatni a gyerekeknek is a világot?
Külföldi utazásaink ihlették a Kék ló Galériát…Legyen egy kis zug, ahol mindenféle szép kis dolgot, képet, képeslapot, iparművészek tárgyait lehet kapni. Szentendrei textilest /Regös Anna/, fiatal ötvösművészeket /Király Fanni/ kutattunk fel, a Bárdudvarnoki Művésztelepről üvegeket/Pattantyús Gergő/.
Az életünk a munka körül forgott, a műterem volt a ház közepe, minden oda vezetett, az ebédlőből és a gyerekszobából is. Hétvégén jöhettek a tanítványok . Fischer kitartóan készítette fel a felvételizőket, rajzoltak és mintáztak, ma már sokan tanítanak közülük felsőfokon.
